Tiltott szerelem,vagy talán mégsem?! /BEFEJEZVE/

60.rész UTOLSÓ RÉSZ!!!!

Nos hát ide is elérkeztünk. :( Nagy bánatomra,de most nem dumálok,majd csak a végén,mert gondolom nem a rizsámra vagytok kíváncsiak...xD Jó olvasást!!:D Az utcsó részhez!!:D

-Nos a felesége túlélte-mosolygott a  doki

Hatalmas kő esett le a szívemről:D Ana még él és a baba...Te jó ég! A baba jól van?:O

-És a ...-kezdtem bele

-A baba is jól van-fejezte be helyettem a doki a mondatot

-Köszönöm doktorúr-fogtam a dokival kezet

-Ez a dolgom. Ja,és a feleségéhez bemehet.Viszlát-ment el a doki

Ekkor elkapott a sírás. Az öröm könnye is ,meg a lelkiismeret furdalás könnye is ott volt.

Kev és Nick is megölelt. Olyan jól esett a támogatásuk. Tudtam,bármi történik is,ők mindig mellettem állnak.:D

-Öcsi menj be hozzá-Kev

Én siettem be,hogy lássam gyönyörű arcát. Amint beléptem a teremben megláttam gyönyörű arcát,de most nem mosoly ült rajta,hanem inkább ijedtség és félelem. A kezében infúziús tűk voltak.Olnya rossz így látni. És ez mind az én hibám.Csakis az enyém.

-Kérlek szerelemem,bocsáss meg!Ez mind az én hibám! Ha nem hagylak egyedül,akkor ez mind nem történik meg-sírtam

-Bocsáss meg!!!-én

Ana szemszög:

Körülöttem minden sötét,csak én vagyok a sötétben egyedül és nem tudom hol vagyok. Ez olyan ismerős érzés. Mintha már az álmaimban láttam volna...De ilyen tudtomban csak kómában létezik...És hangokat hallok. Egy hangot,amit 1000 közül is felismernék. Az én egyetlen kicsi férjem hangját hallom.

-Kérlek szerelemem,bocsáss meg!Ez mind az én hibám! Ha nem hagylak egyedül,akkor ez mind nem történik meg-sírt

-Bocsáss meg!!!-Joe

Istenem! Ha most tudnék beszélni és szólhatnék hozzá megmondanám neki,hogy ez az egész nem az ő hibája. Ne eméssze magát. Meg kell próbálnom!! Tudom,hogy sikerülni fog. Gyerünk Ana megcsinálod!!! De olyan nehéz kinyitni a szememet,mintha több tonna ólom nehezedne rájuk.

Igen,igen!MIndjárt megvan! Már látok valami fényt! Már homályosan kezdek látni.Mindjárt,mindjárt!!

-Megvan!!-könnyebültem meg

-Mi van meg??-lepődött meg  férjem

-Semmi,semmi-én

-Úgy örülök,hogy felébredtél-ölelt meg Joe

-Hát még én-öleltem vissza

-Tudom,hogy rossz élmény,de elmondanád mégis,hogy mi történt-Joe

-Igen..............................és most itt vagyok-fejeztem be a mondandómat

-Ez a Mary-dühöngött Joe

-Joe,Joe! Nyugi!!-fogtam le kezét

-De csak a te kedvedért. -Joe

De én ekkor bepánikoltam.

-Joe! MI van a babával??-estem kétségben

-Jól van-csókolta meg Joe a homlokomat-Nincs semmi baja-simogatta meg pocakomat

1 hét múlva:

A srácok minden nap bejöttek meglátogatni, és a piciket is hozták. Olyan aranyosak. Igazi kis Jonasok:D Joe egy eprcre se mozdult mellőlem. Mindig itt volt velem... Hiába mondtam,hogy menjen haza pihenni,hajthatatlan volt...

Ma viszont már mehetek haza:D Végre otthon!! Édes otthon. Most éppen Joet várom,hogy ideérjen,de mint mindig most is késik...xD Hát lehet nem szeretni???

Ugye nem??:D

30 perces késéssel meg is érkezett a drága szívem:D

És az irány egyenesen az otthonunk volt.

4 hónap múlva:

Már a 9.hónapban vagyok. Hatalmas pocakom van már. De még mindig nem tudjuk,hogy a pici kislány vagy kisfiú-e,mert nem akarja magát megmutatni... Joe már tiszta ideg...Már idegesebb ,mint én,pedig nem is neki kell megszülnie a picit...

Joe nicns itthon... Fogadjunk,hogy már a kicsinek vásárol...xD Egyszerűen nem tudja megunni...xD

A konyhában vagyok kint. Amikor egy erős fájdalmat éreztem a hasamban. Le is kellett ülnöm,de gyorsan elmúlt. Rá 5 percre érkezett meg Joe. Elmúlt,ezért nem szóltam neki.Csak jobban idegesítené magát.

-Szia szívem-köszöntem

-Szia-csókolt meg-Hogy van a kis trónörökös?-Joe

-Jól-mondtam

De ekkor megint fájdalmat éreztem

-ÁÁúú-hajoltam le

-Kicsim jól vagy?-fogott meg Joe

-Igen persze. -én,de ekkor megint-Aúúú

-Igen,persze-Joe-Gyere megyünk az orvoshoz

Ekkor éreztem,hogy vmi folyik

-Joe,akkor gyorsan menjünk-én

Kicsit hülyén nézett rám,de aztán megértette a célzást,amikor meglátta a tócsát alattam

-Úristen! A cuccok hol vannak??-Joe

-Fent!-nyögtem ki,mert már egyre jobban fájt

Fél perc múlva Joe már itt is volt a bőrönddel. Megfogtam a karom és ,,kihúzott'' a házból.

Beültünk a kocsiba.Szegény Joe szerintem teljesen betojt,mert egyre gyorsabban hajtott...

-Joe! Még élni szeretnék pár évet,ha nem zavar-markoltam meg kezét

-AÚÚÚ!-húzta el kezét-Ez fájt!

-Neked csak az! De én itt szenvedek-zsörtölődtem

Éreztem,hogy már kicsit durva volt.

-Kérlek ne haragudj,csak már nem bírom tovább-kérleltem és közben sírtam

Pont pirosat kaptunk

-Nincs semmi baj. -puszilt meg-Csak még egy kicsit bírd ki-Joe

-Megpróbálom-mondtam és a lámpa átváltott zöldre

5 perc múlva már a kórházban voltunk.

-Elnézést! A feleségem mindjárt szülni fog-ment Joe egy pulthoz

-Azonnal jön egy orvos-recepciós

10 perc múlva már egy szülőszobában voltunk.

Persze a pici nem akart kibújni,így még elszenvedtem ott egy 1-2 órát. Majd 2 óra múlva megszületett egy gyönyörű kisfiú.

Joe drágám sírt is. Mivel kisfiú így a David Adam lett a kisfiúnk neve.

-Ügyes voltam drágám-csókolt meg férjem-Mostmár lazíthatsz

-Nem igazán-doki

Nem értettem miért.

-Ugyanis van még egy kisbaba-doki

-Hogy mi??-kérdeztük egyszerre Joeval

De meg is éreztem.

-AAAúú-sikítottam

Majd 20 perc múlva megszületett egy gyönyrű kislány. Az ő neve Christina Alexandra lett.

Mindenki bejött és megcsodálta a 2 csöpséget. És mostmár teljes az életem.

3 év múlva:

-Anya,anya!-szaladt hozzám kislányom

-Tessék hercegnőm-én

-Játszunk hercegnőset-kérlelt

Én meg nem tudok neki ellenállni.

-Hát persze.

5 perc múlva kisfiam futott az erkélyre

-APA!APA!!-David

-Tessék!-Joe

-Ugye elviszel az állatkertbe?-David

-Megígértem nem?-Joe- 10 perc és megyünk

Azzal elszaladt a kisfiúnk.

-Nézd csak ,egy hullócsilllag-mutattam az ég felé-Kívánj valmamit

Én azt kívántam,hogy örökre maradjunk együtt.

-Joe,mit kívántál?-én

-Semmit.-Joe

-Hogy-hogy?-én

-Mert megvan mindenem.-Joe

-És mi az a minden?-én

- A szüleim élnek. Itt vannak a gyerekek és te....az ÖRÖK és IGAZ SZERELEM!!

És igen...Az én történetem be is fejeződött!!

Nagyon szeretném megköszönni mindenkinek,aki írt és olvasta! Ez számomra nagyon fontos!!:D

Nem említek meg neveket,mert valakit véletlenül kihagynék,azt meg nem szeretném!

És nem akarok kivételezni senkivel!:)

És ha lehet egy olyan kérésem ebben a blogban utoljára,hogy sok-sok komit kérek szépen,szeretném azoktól is,akik olvasták,de nem írtak,hogy milyen volt! Ezt megköszönném! Fájó szívvel ,de búcsút veszek első blogomtól!! A következőnél találkozunk!! Puszi csajok!! Imádlak benneteket!!!(L)